4. hét - 4123. km - Lyon - nagy építészet

Lyon nem kis város. Grand Lyon – a város és agglomerációja – 2 millió lakost fogad be. Nagy városhoz illenek a nagy és reprezentatív építési projektek, ahol új „városrészeket” és szép új infrastruktúrákat lehet avatni annak reményében, hogy a város növekedésének és prosperálásának szimbólumai, ha nem motorjai lesznek ezek az építkezések. Nem utolsósorban pedig az egész várost képviselhetik eme művek a globális versenyben.

Lyon, mint nagyváros, törekszik arra, hogy szép és jó nagyberuházásokkal emelje urbanitása fényét.

Két ilyenről számolok most be.

Az egyik, a TGV pályaudvar, ami a nemzetközi repülőtérrel egybenőve ad méltó kaput egy ekkora városnak. A TGV a francia überszuperség mintaképe. A gyors és kényelmes közlekedési eszköz ma már egész európát maghódítja, hallom, Pozsonyig juthat majd a lyoni polgár 200 km/h fölötti egyenletességgel, onnan már a Győri gyorssal csak 3-5 óra Budapest.

A TGV pályaudvara is ennyire überszuper akar lenni – sikerrel. A biztos siker érdekében Lyon az abszolút tutira hajtott, és nem mást, mint Santiago Calatrava művészurat kérte fel a pályaudvar megtervezésére. Így született 1994 táján a Saint Exupery pályaudvar. Annyira calatravás, hogy az egész számomra egy nagy közhely igazából. Egy szép nagy közhely.Annyira calatrava, hogy amíg utána nem néztem, meg nem tudtam volna mondani, hogy 1987 és 2007 között melyik időszakban épülhetett. Kortalan, nem egy időpillanathoz, hanem egy univerzális esztétikai ideához köthető. mindenki szereti. Abszolút siker. Én sem tudok belekötni, pedig a mindenen felüli calatravasága már-már unalmas. -> képek még <-Nem, inkább a másik emblematikus épületegyüttesbe kötök bele.

Van Lyonnak egy folyója, és van egy másik is, és még ezek is jól össze-vissza ágaznak, tehát rengeteg a kihasználható vízpart. ki is használják, okosan. Judit egyik fő kutatási területe itt a Rhone part, ő majd ömleng arról, milyen is az, amikor a folyópart nem egy festői autóút, hanem egy élő eseménypart.

Na ennek a partnak a közelében, a fenti autóút másik oldalán volt adott egy hosszú csíknyi földdarab. A másik oldalán Lyon leg-belvárosibb parkja húzódik állatkerttel, tóval, satöbbi. Ezen a hosszú és jófekvésű telken építette meg a város 1998-2006 között a Cite Internationalét, a nemzetközi várost! Na már a neve is egy jobb budapesti ingatlanspekulációt sejtetett, hát fokozott érdeklődéssel kerestük fel. Ingatlanspekulációt nem találtunk, de Finta mester keze nyomát egy West-endnél is kétszer hosszabb West-end képében igen. Azt hittem, hogy akadémikus mesterünk kihasználva országszerte jelentkező világhírét, megépítette élete fő művét – a szokásos stílusban. egy hosszú vonatot, kerámia burkolattal, némi üveggel, fedett passage-val. A fotókat nézegetve bárki megértheti tévhitemet. A fantáziadús módon lakásokat, hotelt, kortárs művészeti múzeumot, konferencia-központot és irodaházakat felvonultató alkotás nagyon hosszú és nagyon egyforma. A Hilton hotel pont úgy néz ki, mint a bérirodatömb. A jellegzetesség a vonatos karaktert erősítő félköríves tetődíszítményburkolatárnyékolóüvegdolog. A részletek korrektek, annyi bennük az izgalom, mint az említett budapesti bevásárlóközpont homlokzatán. De sajnos megtudtam, hogy nem a mester volt. Ezt a hosszúságot Renzo Piano megairodájának sikerült elkövetnie. Lyon itt is a tutira ment. Inkább fiatalokkal kísérletezett volna. A városhoz jobban kötődő rendszert ők sem tudtak volna kitalálni a hatalmas zöldfelületek közötti hosszúkás beépítenivalón, de az izgalmat azért jobban hozták volna. És talán akkora elementáris hibákat sem ejtettek volna, hogy a hosszú rendszer közepén húzódó sétálóutca amúgy kellemes vonulását a Hilton elzárt világa pont a közepénél vágja biztonságiőrös üvegbeépítéssel ketté, a kocsik és sivárság felé kerülőre kényszerítve az áthaladót.

Ha nem Finta, nem otthoni középszer, akkor legalább a szintén tágas és semmivel sem jobb francia középszer követte volna el őhosszúságát. Azért is lett volna logikus, mert amikor a kígyó lakóházakat fogad magába, akkor egy az egyben a magyar tízemeles panelek néznek le ránk, csak épp az alapos gépészeti és hőszigetelési panelplussz után, szép kerámiaburkolattal kicicomázva. Panelt meg leginkább a franciáktól lehet elvárni, bizony mondom, tele van az ország vele. Itt találták fel. Tényleg annyival jobb-e a lakótelep, ha ronda tetőfelépítménnyel takarjuk a lapostetőt, ha lamellákkal zárjuk el a teraszokat?

Na de most már legalább tudom, hogy hogyan működik egy akkora építészcég, mint a Renzo Pianóé. A Cite Internacionale megmutatta. Érdekes történet. Elmesélem.

Az eset úgy történt, hogy Renzóék iroda-mammutja megkapta a nagy lyoni munkát, és neki is láttak. Piánó mester skiccelt valamit, azt reprodukálta kilométeren át sok száz fintatanonc. Budapestről kölcsönözte őket a mester, rajzolták a csomópontokat és a háztömb különböző szelvényeit. Ügyesek voltak, néha rájuk kellett szólni, téglát rajzoltak, hát szupermodern szerelt kerámiát kellett nekik mutatni, egyébként jól ment minden, hiszen hazájukban is hasonlón dolgoztak. Renzo Piano bácsi viszont nagyon el volt keseredve, hogy a hatalmas lyoni együttest megkoronázó auditorium, a még több világhírt ígérő műalkotás terveivel sehogy sem állt. Ki kell találnia a vonat elejét. A nagy dobást. A szimbolikusat. A jelképet. De jaj-jaj, hogy legyen, mi legyen az. Kéne az ihlet, de a nagy sztárosdiban az ember kijön a gyakorlatból

Mire 2000-et írunk, mindennek megvannak már a tervei, csak az a fránya auditórium hiányzik. Ihlettelenségében elment hát felkereste régi haverját, Finta Józsi bácsit.

-Józsikám, eddig jól ment minden, a West End-ed tervei nekem is ihletet adtak, de ez túl hosszú, le kell zárnom valahogy, és ráadásul auditórium kell a frányáknak, hotelt meg múzeumot tudtam ilyen kockásat, de ez már nem megy. Adj ihletet megint, légyszi!!

-Nem fog menni Renzikém, nyugdíjba vonulok, maradt itt elég fiatal, ők jobban nyomják ezt az új módit, a vonalkódosat. Felépült a West End, nekem elég.

Renzo úgy elkeseredett, hogy csak na. Bánatában elment a mintacenterbe, megnézte felépülve is, aztán öntudattalanul beült a mozijába. A balkáni ország multiplexébe csupa népbutító amerikai filmet mutattak. Nem is tudta hova ül be, a Függetlenség napja, amcsi film. Kómásan nézte szellemi rágógumit, mikor a vásznon feltűnt az a nagy izé. A bigyó. Az UFÓ!!!

Hazarepült, és megnézett még pár UFO-s filmet. Igen, megvan! Repülő csészealj!!!

Hát így esett, hogy az Úr 2006. évére felépült a nagy lyoni UFO. Aki nem hiszi, járjon utána, este ha odamegy, és épp valami előadás van, az ufó beszállókapui is le vannak ám engedve a leszállólábai közé, mint az E.T.-ben.

--> még több kép a vonatról itt <--