6. hét - rengeteg km - Madrid után ismét Lyon (Na megyünk haza)

Eljött az az idő, amikor haza indulunk végleg és visszavonhatatlanul.
Ha a kocsi is úgy akarja vasárnapra otthon leszünk. Velencében állunk meg egy napra, mert az kell.
Az utolsó hét nagyon eseménydúsan telt. Ugyebár Madridba repültünk, és David barátommal töltöttünk pár napot. De ez az a pont, ahol mégiscsak hagyok némi mesélnivalót hazaérkezésünkre. Kérdezzetek bátran a repülés szépségéről, arról, hogy végre nyár volt 30 fokkal, hogy miként csöppentünk bele egy helyi 70-es évek retropartiba vállalhatatlan öltözékeket felvéve jelmez gyanánt (erről fotókat csak erős idegzetűeknek mutatunk), hogy milyen volt Arroyo lakásában vele vacsorázni, hogy miként utaztunk Toledoba meglátogatni spanyoltanárunkat és a várost, és egyébként is milyen jó hely Madrid. Sajnos blogot írni nem volt időnk, kicsit sűrű volt ez a hét. Mikor pedig visszarepültünk, megbetegedtem kissé, és Lyonban az ágyat kellett melegítenem, miközben Judit felelőtlenül shoppingolt :)
De most már útra készen hazafelé, csak épp írok ide pár sort, hogy várjatok.

Letelt hát a hat hét, és nagyszerű eredménye is lett a rengeteg élmény mellett: Vágyunk haza, megtapasztaltuk, hogy otthon semmivel sem rosszabb mint akárhol máshol, sőt. Úgy érzem, az út alatt levetkőztünk sokat a jellegzetesen magyar panaszkultúrából, és pozitívan, tele erővel vágunk bele a munkába és egyebekbe.

Jaj, annyival kellemesebb lenne otthon, ha az egész ország elmehetett volna hat hét felfedezőútra, és kipihenten, békésen, tettrekészen és pozitívan találnánk...