Azaz elindultunk Nancy felé, egyelőre. Átautóztunk egy csomó bajor falun, hogy kikerüljük az állítólagos autópálya-építkezés okozta dugót, aztán amikor végre ráléptünk volna a gázpedálra, belefutottunk egy baleset okozta dugóba. Cool. Aztán majdnem a határig mindenhol korlátozások voltak, holmi pszeudo-építkezésekre való hivatkozással. Egyszóval a német autópálya ezen szakasza kb. megfelelt a nyári budapesti közutaknak.
Azért valamikor este 8 körül megérkeztünk Nancyba, Etiennehez, és rögtön nekiálltunk barbekjúzni a teraszon, amiről egy kis folyót és a hegyeket látni. Bálint elkezdett ismerkedni a francia étkezsi szokásokkal: aperitif - ami most fehér borból, pisztáciából, egyéb sós dolgokból állt - majd főfogás - marhahús és grillezett zöldségek - majd sajtok - nem sorolom...:) - majd megdézsmáltuk a l'ile de réunion-ról származó rumkészletet.
Elég jó hangulatunk lett, úgyhogy elsétáltunk az első városfalig, aminek a tetején van egy kert - persze elzárva - és belógtunk némi sör társaságában. Igen, jól olvassátok, Bálint kezd megismerkedni a sör szó valódi jelentésével, ami NEM a nálunk kapható ízvilágot takarja...
Másnap városnézés, persze késői kelés és kiadós reggeli után. A francia reggelink is tipikus volt: croissant-ok, mindenféle, baguette, lekvárok, sajtok, kávé-tea-gyümölcslé. A városról nehéz lesz írnom, mert már többször voltam itt, így nem tudnám megmondani, mi volt most az újdonság. Nancy az Alsace-Lorrain (Elzász - Lotharingia)régió egyik központja, egy Metz nevű városal vetélkedik folyamatosan. Ez a régió egy átmenet Fo és No között, részben történelmének köszönhetően. Nancy tipikus középkori eredetű város, girbegurba és állandóan kettéágazó utcákkal. Valamikor egy francia király épített itt palotát, az egész, nem éppen legális úton szerzett pénzét beleölve a dologba. Rengeteg városfal volt, árkok, minden, ami az erődítéshez kell. Ebből csak a sok kapu maradt meg.
A belváros három részből áll: a középkori mag, kisebb, régi házakkal, a palota és az azt övező klasszikusan francia terek, illetve a később épült, nagyobb épületek alkotta városközpont. Ez valamikor csodaszép, szecessziós épületekből állt, amik közül sajnos kevés élte túl a huszadik századot. A várost egy folyó és egy hajózható csatorna szeli hol két, hol három részre. Ezek mentén elég nagy a változás: a régi ipari épületeket sorra bontják, vagy átalakítják, helyükre lakóparkok, kulturális intézmények kerülnek. A csatornán sok a lakóhajó, és máig szállítanak hajókkal búzát a közeli malmokba.
A közlekedésről annyit, hogy aki szidalmazza a mi Combinoinkat, az nem hallott még az itteni villamosokról... A városban igazából egy egy sínen közlekedő trolibusz fut. Van egy sín, hogy ne trolibusznak, hanem villamosnak hívják - mert az olyan ciki állítólag egy városnak - de ezen kívül sima gumikerekek viszik a járművet, és olyan az áramszedője, mint egy trolinak. Rengeteg hibája van, állandóan elromlik. Legenda-e vagy sem, de úgy rakták le a sínt, hogy a szembejövő járművek leverték egymás tükrét. És beáznak, ha esik az eső. Szóval...
Láttuk a város bolondját is, egy öreg bácsi, aki állandóan a várost járja, közben hadonászva kiabálja a híreket.
Kicsit elromlott az idő estére, de sebaj, nekiálltunk főzni, közben aperitif. Bálint marhapörköltet főzött, én meg galuskát hozzá. Kicsit túl erős lett, de egyébként isteni.
Másnap reggeli után, kettő körül elindultunk a városból. Persze csak a benzinkútig jutottunk, ott ugyanis nem sikerült újra beindítani a kocsit...mi persze sejtettük a hiba okát (indulás előtt két nappal jelentkezett a probléma, kiderült, hogy az indító kábele korrodálódott és eltört, de meghegesztették) és szerencsére a sejtés beigazolódott. Irány az első szervíz, ahol kiderül, itt nekünk autó elektromos szervízre van szükségünk, mert ők foglalkoznak ezzel, ami persze zárva volt. Ugyanis a franciáknál a vakáció azt jelenti, hogy augusztusban minden bezár két-három hétre. Előreszaladok, Lyonban sem találtunk autószervízt. Nyitva. Szóval vissza Etiennehez, és a fiúk nekiálltak valamilyen módon összeszorítani a kábeleket. Ideiglenes megoldás, de sikerült elindulnunk. Kedd délután három körül elhagytuk Nancy-t. Köszönet Etienne vendégszeretetének!!! Úticél Lyon.
>>még több fotó Nancyról itt<<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése