Hihetetlen, hogy ennyire messzire kell mennünk, hogy létrehozzuk első blogunkat. Az egész ott kezdődött, hogy Juudit megnyerte a Szegő László ösztöndíjat Lyon köztereinek dokumentálása céljából. Addig-addig terveztük az utat, oly sok ismerős van "arrafelé nyugaton", hogy végül egy hat hetes nyaralás lett belőle.
Nos TI kedves blogolvasók mindebből csak egy tömény vetítéses élménybeszámolót és persze a Mi égető hiányunkat érzékelnétek, HA nem lett volna... Bernadette, aki indulásunk előtti nap feltette azt a kulturembernek evidensnek tűnő kérdést, hogy vezetünk-e blogot majd az utazásról. Mert ŐK, Szutorék persze vezettek nászutukról, amely utazás amúgyis mindenki számára magasra tette a lécet. Naplójukból az otthon maradottak mindent megtudhattak a kínai álomnászút publikus részleteiről (http://szutorek.blogter.hu/) Ezek után már csak egy ember kellett, aki tapasztalataival és segítő billentyűzetével elindított minket a blogok világába, mégpedig Samu barátunk, aki a nagysikerű, ám régen frissített mondom blogjával veteránnak számít ezen a téren (http://mondom.blogter.hu/)
Kezdjük is mesélni jelen időben vakációnk történetét, amely főszereplői Judit, Bálint, egy sokat látott öreg Rover és rengeteg barát, akikkel hat hét alatt európa dél-nyugati felében összefutunk. Mindenki kezdjen irígykedni, mert kiszakadva végre a munka szorításából, elkezdődött a hat hét háváj!

Bálint és Judit