2. hét - 2299. km . Fenouillet impressziók

DSCF1013, originally uploaded by J@B travel.

Fenouillet de Razes - itt voltunk egy nagyon pihentető és nagyon vakációszagú hetet - ahogy Judit már részletesen beszámolt erről.
Én csak pár benyomást osztanék meg a mindenkivel erről a helyről.
Nagyon megfogott ez a hely engem. Mindjárt megmagyarázom. Egyrészt ez a falu egy az egyben olyan, mint egy toszkán falu, és az a vidék nekem is a szívem csücske. Másrészt ez egy nagyon kicsi falu, aminek megvannak a léptékéből adódó sajátosságai. Ami a leginkább megfogott, az nem is a festői elhelyezkedése. még csak nem is a szűk utcák, a kilátások, az épületek, pedig ezek mind-mind nagyon rendben vannak. Ami megfogott, az a település térhasználata. A házak tipikus mediterrán épületek, földszinten konyha és gazdasági dolgok, emeleten szobák + padlástér. A házak két oldalra néznek, főtér + sikátor, vagy sikátor + táj. Ugyanis a falu egy templom által tagolt főtérből, egy házsorból, egy körútból (sikátor) és még egy, várfalszerűen zárt házsorból áll.
Ami a csodálatos, az az, hogy a házaknak nincs kertje, nincs terasza, a hozzájuk tartozó földek kint vannak. Mindez általános errefele. Viszont a léptékből adódóan ebben a faluban az itt lakók (illetve a nyaralók - ők talán még jobban) sajátukként kezelik a köztereiket. A terek/utcák az itt lakók teraszai/kertjei. Alexék bejáratát, a templom oldalát, a téren álló feszület környékét cserepes virágok díszítik, amelyeket az ott lakók nevelgetnek. A vacsorák a templomtéren zajlanak, több család egymás mellett a tér más-más felén, vagy épp egybe mindenki - közösségi összetartó erő. A faluból kivezető utca kiteresedik az Esplanadeban, ahonnét a környező dombság látszik nagyon. Ide ül ki mindenki beszélgetni, iszogatni, és itt van a petanc-pálya, amit persze kipróbáltunk. Érdekes látni még a templom terén A telefonfülkét és A postaládát is. Ezen a téren jelenik meg minden reggel a pék-kocsi is, mivel bolt vagy bármi ilyesmi nincs.
Tehát ami megfogott, az a köztérhasználat, az, ahogyan az itteniek a házak közötti területet a sajátjukként kezelik. Az, ahogyan én magaménak éreztem a templomteret és az Esplanadeot, amikor ott voltam, és ott vacsoráztunk/reggeliztünk, ott olvastam, járkáltam...
Nagyobb településeken itt sem működik ez már, otthon meg még őszintén nem is láttam ilyen településhasználatot. Megér még pár gondolatot. mindenesetre jól lefotóztam, körbejártam, feltérképeztem, és megyünk még oda, kétszer is alszunk Judittal ott útközben.