Hát még két dologról írhatunk, a városról magáról és a kirándulásaink során megismert gyönyörű strandokról és kis falvakról. Utóbbi dolgok tényleg nagyon szépek, meg is fogtak rendesen, hát ezekről külön bejegyzést kell készítenünk, ha kitaláltuk, hol osszuk meg a rengeteg fotót, amelyek már nem férnek fel az ingyenes flickr-re.
Nem maradt más, mint írni Nizzáról. Ami rossz, arról már beszámoltam, dugók, rengeteg ember, rengeteg turista. Azért sem szerettünk lemenni a városba, mert ezzel is csak növeltük – kettővel – a tömérdek turistát. látszik, hogy a fő piacot nekik tartják fent, a régi belváros legtöbb üzlete és étterme csak nekik van. (Nekünk – de szomorú ezt bevallani) A turizmus megöli a hírhedt tengerparti helyek varázsát. Mi ebben a helyzetben mi mást is csinálhattunk volna – kerestünk kevésbé felfutott helyeket. és azzal, hogy megtaláltuk őket, kicsit el is rontottuk. mert ott is két turistával több volt. A strandokon ez még normális érzés, kár, hogy sok az ember, de hát azért szép tengerpart, hogy ott menjenek bele az emberek. De egy városrész esetében ez egészen más. Talán csak a repülőtéren és a Jeanne d'Arc templomban nem éreztem ezt. A repülőtér, ahová kimentünk a vendéglátóink elé, akik tegnap megérkeztek Angliából – a macskák újra biztonságban vannak – az más. Amúgy amióta Umberto és Michelle megjöttek, még jobb életünk van. Elvittek rögtön este egy étterembe a kikötőbe, és hogy bele ne unjunk a mediterrán konyhába, indiait ettünk – nem is volt rossz. Ma este meg Umberto frissen hozott a piacról Osztrigát és ilyen rákocskákat, amelynek Judit biztos tudja a nevét magyarul is, de én nem, mivel mindezektől irtózom. Mindenesetre én is megkóstoltam mindent, és jelentem, élek, pedig nem hittem volna...
Hogy visszatérjek a városra, az említett templom a 30-as évek elején készült, az első teljes egészében vasbetonból készült templom eme országban. A kupolák egymásba metsződő hélyszerkezete, a furcsa torony még csak az építészeket vonzza, pedig Nizza egyik legérdekesebb épülete ez. Na ott egyedül voltunk.
Amúgy Nizza nem rossz város. Érződik rajta, hogy olasz volt valaha. Az óváros egész egyedi. Nagyon magas házak, sárgás, pirosas, narancsos színezéssel, nagyon szűk utcák, kellemes terek. Sajnos rengeteg turista. Aztán ott van a kikötő, amely pont olyan, amilyennek lennie kell. És persze a hosszú partszakasz, melyre drága szállodák és casinok néznek, cserébe 80%-ban szabadstrand az egész, biciklizhető, fürödhető, és főleg sétálható. Mivel kavicsos tengerpartról van szó, mi itt nem is fürödtünk, inkább kerestünk különbeket, kevesebb bámészkodóval.
Nizzáról ennyit tudtam írni. Az összes környező parti város hasonló. Monaco kivételével, amely szörnyű. Cserében itt is és Monacoban is nagy és színvonalas kulturális élet van, nívós operával, színházzal, rengeteg múzeummal. Monacoba másért menni nem érdemes, csúnya magas lakóházak mindenhol, ahol az adócsaló gazdagok meghúzhatják magukat
Tényleg nincs más. mi is csak azért szenvedtük végig a dugókat, hogy a kikötőben, a hatalmas yachtok árnyékában megigyunk egy teát, megegyünk egy sütit, mert most már ez is megvolt, soha többé vissza ebbe a városállamba nem vágyunk! 
Ellenben a környék kis falvai! na meg a természeti adottságok...
De minderről majd később, most aludni kell, mert holnap Lyonba indulunk, de útközben még kell találnunk egy homokos strandot is, mert hát két hétig nem megyünk megint tengerközelbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése