Fenouillet (de Razés) Toulouse és Carcassone között található, a Midi-Pyrénées (Közép-Pireneusok) régióban. Ici-pici falu egy domb tetején. Reggelente látni lehet a Pireneusok csúcsait. Kb. 50 lakosa van, az állandó lakosok egy része földművelő, egy része pedig nyugdíjas diplomás francia, dél-afrikai és angol, illetve vannak nyaralótulajdonosok. Közéjük tartozik Alex és Amaury.
A falu szerkezete elég egyszerű: középen egy kicsi kőtemplom, ezt pedig körben két sornyi ház veszi körül. Az összes ház nagyon régi. A falu nyugati oldalán van az Esplanade, egyfajta kiülős-kilátós tér egy petanc pályával. Egy hetet töltöttünk itt, persze mindennap kimozdulva a faluból. Itt ugyanis a templomon kívül semmi nincs. Reggelente ezért valaki mindig átautózott a szomszéd faluba, Fanjeau-ba croissantokért és baguettekért. Reggelizni és vacsorázni mindig kiraktuk az asztalt a térre, egyik este pedig a közösen vacsoráztunk a szomszédokkal. A társaságunk állandóan változott, ugyanis Gigiék nemrég még Toulouseban laktak, és most sok ottani barátjuk átjött látogatóba egy-két napra.
07.08.11. szombat
A hajnali érkezés miatt még a szokásosnál is később keltünk. Kiadós reggeli után elintéztük a heti bevásárlást, majd átautóztunk Mirpoix-ba meginni valamit. Ez egy nagyobb falu, egy igazi középkori bastide. Hazafelé menet megnéztünk egy félig sziklába vájt 11. századi templomot Vals-ban. Este Bálint újból megpróbálkozott a marhapörkölttel, most nem lett túl erős, viszont kissé rágós húst választottunk. Nem baj, még Madridban is próbálkozunk egyszer. Három a magyar igazság.
07.08.12. vasárnap
A mai nap a hullócsillagok ünnepe. De mielőtt még bármit láttunk volna ebből, kirándultunk egyet. A cél egy hegyi patak volt, ahol fürödtünk, napoztunk, majd kicsit feljebb, Greffeil falucska közelében piknikeztünk. A patak annyira hideg volt, hogy egy ideig csak kapkodtuk a levegőt és sikítoztunk! Hazafelé megálltunk Limouxban, ez már egy kicsi városka, ahol éppen a helyi vásár végére érkeztünk. Az itteni különlegesség – Franciaországban minden helynek van valamije, amit csak ő, csak ott, csak úgy csinál – egy pezsgőféleség, a blanquette de Limoux.
07.08.13. hétfő
Egy katar várromot nézünk meg. Franciaországnak ezen a részén éltek a középkori katar szekta tagjai. A katolikus egyház elől a hegyekbe menekültek, ahol hihetetlen helyekre építettek várakat. Sajnos előbb-utóbb az összeset lerombolták a katolikus franciák, és a katarok nagy részét is megölték. A várak egy része azonban később is funkcionált. Az itt élők nagyon büszkék katar múltjukra, és elég népszerű a környék a francia turisták között. - Azért irigylendő ország, kb. mindenféle környezet és mikroklíma megtalálható az ország határain belül...
Lastours-ba mentünk, ahol négy romot – tornyot is meg lehetett nézni. Valamikor egészen komoly torony-és bástyarendszer volt itt. A vár aljában lévő faluból is egész sok megmaradt. Felmenni viszonylag egyszerű volt, lefele azonban kicsit elkalandoztunk és sikerült megtalálnunk a hátsó kijáratot – természetesen kerítéssel elzárva. Átmásztunk...:) Este barbecue, majd pedig kettesben kiautókáztunk a földekre hullócsillagokat nézni...
07.08.14. kedd
Újabb katar várrom, míg azonban az előző napi Carcassone-tól északra volt, a mai délen, a Pireneusokban. A reggelit kihagytuk, helyette piknikeztünk egy másik kis hegyi patak, az Aude mentén. Majd tovább autókáztunk a Pireneusokba, megnéztük Puilaurens várát.
Atán továbbmentünk borkóstolni Maury városába. Ez a vidék az édes borairól híres. A városkában az összes bortermelő családnak van kis boltja, ahol mindent megkóstoltatnak az érdeklődővel...Nem is jöttünk el bor nélkül sehonnan :) Nem vagyunk nagy édes bor rajongók, de...Hazaúton betértünk egy szorosba, a Gorges de Galamus-be. Először átautóztunk rajta – egyszerre csak egy irányban lehet áthajtani, és csak napközben, az autók után pedig sepregető autó megy, ugyanis könnyedén leragadnak az emberek az úton bámészkodni – majd visszasétáltunk, és lemásztunk a patakig. Hihetelen gyönyörű hely! Este pedig szomszédolás. Lakik egy elvált idős házaspár a templom mögötti házban, akik Gigiék nagy barátai. Meghívtak minket, illetve az egy hete a faluba költözött dél-afrikai nyugdíjas házaspárt vacsorázni. Baszk módra elkészített csirke volt, meg persze a francia étkezések szokásos kellékei: aperitif, szalámikkal és paradicsomsalátával meg sárgadinnyével, főétel után pedig sajtok és gyümölcssaláta.
07.08.15. szerda
A mai napon kenuzni megyünk. A keddi út során, az Aude mentén több helyen is láttunk kenubérlő helyeket, és nagy kedvet kaptunk hozzá. Főleg piknikezés közben, elnézve az állandóan fennakadó embereket. Összerakjuk a piknikcsomagot, és elindulunk, nyolcan. Couiza-ban bérlünk kenukat, az útvonal 15 km Limoux-ig. A patak helyenként erős sodrású, nagyon köves, könnyű felakadni. megállunk barlangoknál, köveken piknikezni, és persze menet közben fröcsköljük egymást. 
Bele kell jönni a dologba, hegyi patakon ugyanis nem könnyű móka: észre kell venni a köveket, kanyarogni kell, megtalálni a legjobb helyeket a zúgónál az átkelésre. A négy párosból három az életben is egy pár, ami időnként heves vitákhoz vezetett: „Mondtam, hogy balra! Nem, jobbra! Balra! Elcseszted!” szóval nem volt egyszerű, de nagyon jól szórakoztunk!!! Este petanc-ozni tanulunk Bálinttal. Elég vicces játék, mindenképpen viszünk egy készletet haza!
07.08.16. csütörtök
Toulouseba megyünk, ugyanis esős lett az idő. A mai nap türelemjáték. Délen ugyanis elég ráérős a kiszolgálás. Mivel nem akartuk az egész napunkat étteremben tölteni, a gyorsabb ebéd reményében beülünk egy palacsintázóba. Nem jött be. Minden finom volt, de vagy másfél órát elvett az életünkből. Egy egyszerű palacsinta. Ezután szétszéledünk, ki merre lát. Bálinttal végigfutunk a városon, megmutatom a három legjelentősebb és érdekesebb templomot: Saint Sernin, Couvent de Jacobins, Cathédral de Saint Etienne, közben bejárjuk a várost. Nap végén az itteni kedvenc könyvesboltban, az Ombre Blanche-ban találkozunk a többiekkel. Kivételesen nem a képregényrészlegbe, hanem az építészeti polcokhoz lyukadok ki én is. Este Fanjeaux-ban beülünk az étterembe, cassoulet-t enni. Ez egy elég nehéz étel, én nem is bírom befejezni. A bableveshez hasonlóan készül, belefőznek kacsacombot, fehér kolbászt, majd az egészet zsemlemorzsával meghintve sütik egy darabig. Nagyon ízletes, nekem túlságosan laktató, mint étel. Mielőtt hazaindulnánk, megnézzük a helyi falubált. Ezt a régi, faszerkezettel lefedett piactéren rendezték, és elég vicces volt. Azért mi is táncoltunk :) Aztán irány Fenouillet, pakolni, mert másnap korán reggel indulunk Nizzába!!! Azért az Esplanade-on megisszuk a maradék cseresznyepálinkát búcsúzóul.
>minden fotó itt látható!<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése