1. hét - 700. km - München

Ma van először időnk és internetünk hosszabb blogbejegyzést írni. Gigi és Alex vendégei vagyunk Lyonban, ami utazásunk bázisa is, hiszen még kétszer visszajövünk ide, ráadásul e város köztereinek ledokumentálásával dolgozunk meg az ösztöndíjért! Visszamenőlegesen írunk tehát eddigi állomásainkról. Most én kezdem Münchennel, Judit pedig a következő bejegyzést fogja megírni Nancyról. Ja és a képek... A Flickr-en létrehoztunk egy képgalériát. A müncheni képeket itt lehet nézegetni (válogatott) >>münchen foto<<

Szóval az út.

Stílusosan búcsúztunk Budapesttől. Attilát felvettük a Baross téren, majd átvágtunk az egész városon, hogy kijussunk Budaörs felé a városból. Egy óra dugó csúcsidőben. Este héttől hajnali egyig tartott az út Münchenig, a vakáció első állomásáig. Este legalább nem volt meleg a klíma nélküli Roverben, és Orsi - a barátunk akihez mentünk - is elmehetett az ottani barátai által szervezett vacsorára. Így kb egyszerre érkeztünk meg hozzá, és próbáltuk nem felkelteni a lakótársa társaságát. Ők is ott laktak vagy hárman, de a majd két nap alatt nem sikerült találkoznunk. Másnap persze sokáig aludtunk, és remélem ezt a jó szokásunkat hat hét alatt semmi sem változtathatja meg már...



Münchenben már voltunk együtt Judittal idén, akkor is Orsihoz mentünk, akkor is Attilával. Hó volt, ami ezen a télen otthonról úgy hiányzott. Akkor sok sok építészetet néztünk, sok-sok fotót készítettünk. Most másodszorra csak másfél nap jutott, de ezt az időt kizárólag a lézengésre, kikapcsolódásra, a városban való életre fordítottuk. Szombat és vasárnap lévén a céltalan pihenésünket teljesen együtt élhettük át a helyiekkel. Kimentünk a parkba, mint minden rendes Müncheni, aki nem a Balatonnál van. Sétáltunk a belvárosban, ettünk egy sörkertben, vacsoráztunk egy helyi fiatalok által kedvelt bárban, és másnap jó kiadós bajor reggelivel búcsúztunk délben. Kortárs építészetbe csak véletlenül futottunk, a belvárosban az Alten hof átalakítását nem lehet elkerülni (Peter Kulka, http://www.alter-hof.de/index.php ) , mint ahogyan a Fünf Höfe bevásárló passage-ot sem (Herzog & de Meuron, www.fuenfhoefe.de/ ).



Utóbbit múltkor sok más épületféleséggel együtt már agyon látogattuk, most csak a benne lévő üzletek érdekeltek, ugyanis itt lehet kapni az összes Alessi készletet (Ekler Dezső kávésát is, amelynél öt nagyságrenddel azért jobb Fuksas hasonló kávéskészlete), és rengeteg más design cuccot. Másfél órányit shoppingoltunk úgy, hogy a multkoriban kinézett kedvenc design-boltunk már zárva volt...
Arról Judit tudna többet mesélni, mekkora különbég van a müncheni üzletek választéka és a budapesti között, mindenesetre jó célnak tűnik olyan sokat keresni, hogy Münchenbe járhassunk shoppingolni.


München amúgy gazdag, de nem túl érdekes város, viszont az emberek akik élik, mégis kiemelkedővé teszik. Nem kell magyarázni, mennyire jó, ha a biciklis közlekedés általánossá válik valahol, mindenhol bicikliutak, bicikliseknek kedvező kereszteződések, és ezek után persze biciklisek, de mindenhol. Amikor télen jártunk ott, akkor is bicikliztek sokan - a hóban! De ami az emberekben jobban meglepett, az az, ahogyan tudnak az utcákon és tereken élni. Szó szerint minden sarkon volt étterem vagy söröző, és mindegyiknek volt kiülős része, így az utcák tele vannak asztalokkal, tele emberekkel. Ahol reggeliztünk, háromig adtak reggeli menüket, nem is lenne kedvem olyan menü után egyedül otthon reggeliznem! A park szombaton természetesen tele volt. De nem csak sétáltak, bicikliztek benne. A parkot kísérő patakban fürödtek! Orsi mesélte, hogy máskor windsurf-öztek, pedig tényleg csak egy patak. Az emberek pik-nikeztek, játszottak (fura csapatjátékokat) és napoztak. A park egy nagy részén túlerőben voltak a nudisták. Csak úgy, a belváros mellet meztelenül napoztak öregek-fiatalok, a városból a sörkert felé igyekvő nép mellettük haladt el. Aztán megérkeztünk az egyik sörkertbe. Ez a park olyan mint a Városliget, és a közepén volt ez a dolog, két kis pavilonegyüttes és vagy ezer asztal a szabadban. Tele. Persze minden asztalon sörös korsók, közben kolbász, hal, császármorzsa(mmm........). mi is kipróbáltuk a bajor életérzést, és nem volt rossz!


Este több csoport legény és leánybúcsúba botlottunk. Miután leültünk egy bár teraszára, egy rózsaszín pólós fiú jött oda egy kosár rózsával. El akart adni belőle nekünk, ezt kapta feladatul a legénybúcsúján. Persze nem rontottuk el ezt a nagy estét, és Judit kapott egy csodás és teljesen biztonságos rózsát. Tüskéje sem volt, és hozzá volt erősítve egy óvszer. Állítólag a srácnak már soha nem lehet rá szüksége. ezért a rózsával együtt ezt is oda kellett adnia.
Éjjel egykor, amikor hazaértünk, még tele voltak az utcák. Tiszta mediterrán!


Münchenről most ennyit. Jó hely. Attilát otthagytuk, még pár napig élje át a várost, fotózzon metrómegállókat - ha már az otthonin ő is dolgozik, lássa milyen az, amikor jó. Mi vasárnap továbbmentünk a kiadós ebéd-reggeli után Franciaországba, Nancyba.

Én itt befejezem, Judit folytatja majd. Bálint